Csillagok

Egy barátunk hiányolta a naplómat; nem nagyon tudja, mi is van velünk mostanában. Gondoltam, írok egy pár sort; egy kicsit Neked is, András és azért is, hogy nekünk is fennmaradjon valami az életünknek erröl a szakaszáról. (No meg hogy el ne felejtsek magyarul :) Háááát, ez az év vége meglehetösen sok megpróbáltatást hozott nekünk és azt sem tudom, hol kezdjem az elbeszélést. Elöször is nyáron nem tudtunk hazamenni Magyarországra. Igaz, nem is terveztük, mert tudtuk, hogy Attilát tavasszal operálják és nem számoltunk azzal, hogy már egy hónappal a mütét után futni fog, mint a nyúl. De az igazság az, hogy sok pénzt fektettünk bele az üzletünkbe és nem is nagyon volt miböl hazamenni. Csak a hazaút autóval oda-vissza közel 400.000:- forintba kerül a mai árfolyamon; ki-ki eldöntheti mennyire sok, vagy kevés és akkor nincs benne semmi egyéb mulatság. Mivel heten vagyunk, ez az összeg repülövel sem sokkal kevesebb, de akkor nincs otthon autónk és nem tudunk magunkkal vinni egy csomó g

Nem is gondoltam, hogy Saint-Exupéry-nak ennyire igaza van ebben. És azt sem gondoltam volna, hogy a családon belül ez még inkább így van. Talán valamit viccnek szánsz, amit más fenyegetésnek vesz páldául. Elraktározza magában és elöjön egy váratlan alkalommal az egész szinte felismerhetetlenül eltorzítva. És idegen emberek ez alapján ítélnek majd meg téged. Azt gondolom, tényleg az a legjobb, ha az ember inkább nem mond semmit. Mint a Kishercegben: "A beszéd csak félreértések forrása. De minden áldott nap egy kicsit közelebb ülhetsz..." Ne várjatok tölem szavakat, de minden nap egy kicsit közelebb ülök majd. Vagy távolabb. Attól függ.

Kicsit beleolvastam a régebbi bejegyzéseimbe és rájöttem, hogy nem szükséges olyan filizófikusnak lennem állandóan. Az sem baj, ha csak leírom, mi minden történik velünk. Attila, Keve és én kb 3 hete visszamentünk Lindesbergbe felülvizsgálatra. Apa bot nélkül jár, fordul, majdnem szalad a dupla csípöprotézisével! Még a magyar sebészünk, Schneider Ferenc is azt mondta, hogy ezt az eredményt nem 4 hónappal a mütét után gondolta lehetségesnek, hanem kb az egy éves kontrollon. Az ö svéd fönöke pedig egyáltalán nem tartotta lehetségesnek, hogy Attila ki tud kelni a tolókocsiból, annak ellenére, hogy megoperálják. Ezt mondta: "Pénzt mertem volna arra tenni, hogy Te soha nem szállsz ki a tolókocsiból. Esetleg teszel néhány lépést segédszközökkel, de ez minden." Szóval Attilát megbámulták rendesen. De nem is csodálom, mert márciusban, ahogy elöször kikelt az ágyból és látszott mennyire nincsenek izmok a lábszárában (ennek alapján az ember elképzelhette, hogy máshol sincsenek, aho

Ha az ember sok vasat tart a tüzben egyszerre, persze gondosan vigyázva rá, hogy a tüz azért nehogy valahogy kialudjon, meglehet, hogy némi lemaradásra tesz szert az irogatásban. Nem mondom, hogy nem hiányzik, föleg az, hogy kicsit egyedül maradjak önmagammal és tárgyalhassak azzal az isteni résszel, ami ott rejtözik mindannyiunkban. Ösztönzést kaptam odaföntröl, hogy folytassam az írást, mert egyszer majd nemcsak az én, hanem a ti javatokra is fog ez szolgálni. Érdekesen hangzik, különösen hogy jelen pillanatban nem látom gyakorlati hasznát, de az Úr mindent egy-két emelettel fentebbröl szemlél. Mit is tudhatok én a dolgok céljáról és az Ö eszközeiröl? Mostanában nem dolgoztam sokat, távol voltam Attila mütéte miatt, ami olyan jól ment, hogy csuda. Mi minden komplikációra el voltunk készülve, és most, csaknem 4 héttel az operáció után Attila képes mankóval 120 métert megtenni! Néhány napja teszteltük le. Furcsa elképzelni, hogy ez után, az egészséges embereknek olyan rövidke táv u

Jehova tanui egy héttel késöbb újra visszajöttek, de csak köszönni akartak, mondták és én öszintén hálás voltam érte, hogy ezúttal nem akartak beszélgetésbe bonyolódni velem. Az egyikük azért még gyorsan megkérdezte, elolvastam-e a brossúrát, amit nálam hagytak és én öszintén megmondtam nekik, hogy nem. Igazából már a múlt héten is mondtam, hogy nem fogom elolvasni, de végül elfogadtam egyet, mert azt gondoltam, így gyorsabban szabadulok. Miután elmentek, eszembe jutott egy délután úgy 15 évvel ezelött. Akkoriban már házasok voltunk, Mercike másfél éves volt. Mielött Mercike megszületett volna szorgalmasan eljártunk templomba és a fiatalok hittanóráira. Igazából maguk a hittanórák elég szárazak voltak és a legtöbb kérdésünkre nem kaptunk választ, de a jó az volt benne, hogy a kb 10-12 fiatal hittanóra után is együtt maradt és képesek voltunk órákon keresztül beszélgetni Istenröl és az élet számos mélyenszántó dolgairól. Volt, hogy kocsiba ültünk és elugrottunk Szentendrére, vagy felme

Minden egyes alkalommal mielött dolgozni mennék elmondom Kevének is, hogy tudja mire számítson. Valahogy így: "Kicsim, anya hamarosan elmegy dolgozni, Te meg itthon leszel apával." Mire a válasz: "Én is megyek veled dolgozni." "Én is szeretném, hogy velem gyere, de oda nem jöhetsz, mert még kicsi vagy én nem tudok Rád vigyázni. Beteg embereket kell ápolnom..." Ilyenkor szomorú lesz, megölel, de mondom neki, hogy este hazajövök és majd együtt alszunk. Különösen nehéz volt neki mondanom, hogy dolgoznom kell menni a hét közepén, amikor éppen egy megfázással küszködött, de sajnos a munkát mindennél elörébb kell helyeznem, amíg 7 ember léte függ a megkeresett filléreimtöl. "Kicsim, anyának hamarosan el kell mennie dolgozni.", mondom. "Én is megyek veled.", válaszolja a forgatókönyv szerint. "Tudod, hogy nem jöhetsz velem oda." De akkor felcsillan kis, csupán 34 hónapos szeme: "Most beteg vagyok. Kérlek vigyél engem a kórházba

A múltkor rapport után odaszól a fönököm: "Merci gyere majd be hozzám, beszélni akarok veled!" "Ez súlyosan hangzik" - jegyzi meg egy munkatársam, de tudom, hogy csak hülyéskedik, úgyhogy bemegyek még azelött, hogy átvennék néhány beteget... Tavaly összel kaptam hározatlan idejü szerzödést a munkahelyemen, de csak 75%-ban, mivel Keve miatt nem dolgoztam teljes idöben. Ennek az a hátránya, hogyha szeretnék többet dolgozni, nem tudok, csak ha a munkáltatónak éppen kell munkaerö, ami mostanában nem nagyon fog elöfordulni, ahogy nézem. A klinikánk különben is benne van a szószban, két megye is úgy döntött ösztöl máshonnan vásárolják meg a szivsebészetet - ugyan nem szakmai, hanem kényelmi okokból - már más dolgokat is "vásároltak" Uppsalából, mostantól 5 évig minden egyebet is oda visznek. (Az egészségügy is csak üzlet, mi más lenne...) Uppsala nem volt semmi egyébként, nem átallottak hozzánk telefonálni és felajánlani növéreknek, orvosoknak, nem akarnak-e ná