Csillagok

Tegnap voltunk a sebésznél Lindesbergben. Felvetette, hogy akár egy ülésben meg lehetne operálni Attila mindkét csípöjét, tekintettel magával az operációval együttjáró kockázatokra: letudni egyszerre az egészet; igaz, dupla annyi idö alatt. Akár 3 hónapon belül kés alá fekhet, de addig is Attilának aktívan fogynia kellene, hogy növelje az esélyeit. Nyilván az altatóorvos már kevéssé volt ilyen pozitiv, aggasztotta Attila állapota, a 30 éve tartó szteroidkezelés, a mellékvesekérgek elégtelensége, a túlsúly, a trombózis. Az ö felelössége ugyanis, hogy akit egyszer elaltat, az fel is ébredjen, a sebész csak trancsíroz. Attila teljesen fel van dobva, örül, hogy akár egész hamar túl lehet az egészen, mert ahogy ö mondja, csak nyerhet az ügyön. Ha sikerül, akkor azért - ha ott marad az asztalon, akkor meg azért. De engem ma hajnalban kidobott az ágy és az sem sokat segített, hogy Keve ezúttal ugyan nem a fejemet rugdosta álmában, hanem a nyakamat ölelte. Már olyan sokszor átéltem ugyanezt.