Csillagok

Lényegében, amióta itt, Svédországban, dolgozni kezdtem, gondolkodtam a továbbtanuláson. Folyton az iskolák, föiskolák oldalait bújtam, a finanszírozást számolgattam és végül szomorúan sóhajtottam. Minden alkalommal megfogadtam, hogy többet nem megyek fel semmilyen tanulással kapcsolatos oldalra, mert miért szomorítsam el magam, ha egyszerüen nem tudok továbbtanulni és kész; de egy hét, vagy egy hónap múlva már megint azon kaptam magam, hogy a gép elött álmodozom. Családunk különbözö nehézségei azt sugallták, hogy nincs itt az idö Anya továbbtanulásának. És néha azt is - ahogyan az idö telt - hogy az én hajóm már lehet, hogy végleg elment. Próbáltam hát örömet találni a munkámban. Minden müszak elött imádkoztam, hálát adtam azért, hogy van munkám és azért, hogy jól tudjam ellátni,  igyekeztem javítani a személyes hozzáállásomon, egészségügyi beavatkozásokat néztem a youtube-on tanulásként,  tényleg igyekeztem, mégsem tudtam eljutni ugyanarra az érzésre, mint amit akkor éreztem