Kereszt a vállon
Kifejezetten a maihoz hasonló esös vasárnapokon, amikor a génjeimben nyugvó melankóliám elegendö táptalajt nyer ahhoz, hogy az engem ért benyomásokat valamiféle fájdalmasan gyönyörü felismerésbe mossa össze, szeretek élni a legjobban. Ilyenkor megnyílnak a lelki szemeim és életünk kirakós-darabkái a helyükre hullanak hogy kirajzolják azt a képet, amihez mindaddig túl vak, túl elfoglalt, túl büszke voltam. Örebroból hazafelé megálltunk Freibergben a Templomnál. Attila már akkor is nagyon kiütött volt, 16 órát vezetett. Másnap bementünk a Templomba és amíg én beültem két szekcióra, addig Attila megkérte a templomi munkásokat, hadd pihenjen le a díványra. Ugyanis miközben átöltözött, pillanatok alatt kiverte a víz és elhagyta az ereje. Templom után aztán a kellemesen olcsó (föleg az észak-európai színvonal után) német élelmiszerekböl bevásároltam és estebédet készítettem, amitöl újra eröre kaptunk és másnap folytattuk az utat Dabas felé. Attila nem volt jól egyetlen napig sem, amíg itth