Csillagok

Azt gondoltam, kicsit köporozhatnám a mellemet. Ahelyett, hogy pezsgöt nyitnék minden apró siker után, inkább írok egy bejegyzést. Társadalomismeret és angol hiányzik nekem ahhoz, hogy föiskolára menjek. Augusztus végén mindkettöbe belevágtam. Az angoltanár már kiszórt a 4-es szintröl, azt mondta, kapok jegyet és menjek tovább, de az 5-ös tanfolyam csak januárban indul. Ahhoz, hogy felvételizhessek, a 6-ost is el kell végeznem, szóval az minimum még egy év felkészülési idö estin. Próbálok nem ideges lenni, ha erre gondolok. Mint egy versenyló, aki már futna, de folyton visszafogják. Társadalomismeretböl tegnap volt egy személyes megbeszélésem a tanárral. Megmutatta az eddigi értékeléseimet és azt mondta, hogy nekem nem tud új célokat felállítani, mert eddig mindenre a legjobb jegyet kaptam. Csak azt tudja megígérni, hogyha valamiböl ez alatt teljesítenék, szólni fog és lehetöséget ad javításra, mert mint mondta "igazságtalan lenne, ha nem A értékelést" kapnék. Ti, akik

Lényegében, amióta itt, Svédországban, dolgozni kezdtem, gondolkodtam a továbbtanuláson. Folyton az iskolák, föiskolák oldalait bújtam, a finanszírozást számolgattam és végül szomorúan sóhajtottam. Minden alkalommal megfogadtam, hogy többet nem megyek fel semmilyen tanulással kapcsolatos oldalra, mert miért szomorítsam el magam, ha egyszerüen nem tudok továbbtanulni és kész; de egy hét, vagy egy hónap múlva már megint azon kaptam magam, hogy a gép elött álmodozom. Családunk különbözö nehézségei azt sugallták, hogy nincs itt az idö Anya továbbtanulásának. És néha azt is - ahogyan az idö telt - hogy az én hajóm már lehet, hogy végleg elment. Próbáltam hát örömet találni a munkámban. Minden müszak elött imádkoztam, hálát adtam azért, hogy van munkám és azért, hogy jól tudjam ellátni,  igyekeztem javítani a személyes hozzáállásomon, egészségügyi beavatkozásokat néztem a youtube-on tanulásként,  tényleg igyekeztem, mégsem tudtam eljutni ugyanarra az érzésre, mint amit akkor éreztem