Csillagok

Július elsején lesz tíz éve, hogy kiköltöztünk Svédországba. Már egy ideje készülök gondolatban arra, hogy valamiképpen összefoglaljam ezt az idöszakot. Mégiscsak jubilálunk. Valószínüleg több bejegyzés is lesz a témában; nem hiszem, hogy egy alkalommal ki tudom önteni Nektek a lelkem. Hát akkor vágjunk is bele: HOVATARTOZÁS, avagy NEMZETISÉGI ÖNTUDAT Az elsö három évben teljesen és visszavonhatatlanul magyarnak éreztem magam. Az ittlétünk olybá tünt csak, mint egyfajta hosszúra nyúlt nyaralás. Magyar módra gondolkodtam, magyar módra álltam hozzá a tanuláshoz, a munkához, a gyerekeim nyüstöléséhez ("tanulj gyerek, hogy legyen belöled valami! sokkal többre vagy képes, mint ezek az elkényeztetett kölykök itt..."). Érzetre olyan volt, mintha a köldökzsinór - ami Magyarországgal összekötött minket - még mindig elevenen pulzált volna. Továbbra is teljesen képben voltunk a gazdasági és politikai változásokkal, tudtuk, mi hogyan is müködik otthon. Frissek voltak az emléke