Csillagok

Jehova tanui egy héttel késöbb újra visszajöttek, de csak köszönni akartak, mondták és én öszintén hálás voltam érte, hogy ezúttal nem akartak beszélgetésbe bonyolódni velem. Az egyikük azért még gyorsan megkérdezte, elolvastam-e a brossúrát, amit nálam hagytak és én öszintén megmondtam nekik, hogy nem. Igazából már a múlt héten is mondtam, hogy nem fogom elolvasni, de végül elfogadtam egyet, mert azt gondoltam, így gyorsabban szabadulok. Miután elmentek, eszembe jutott egy délután úgy 15 évvel ezelött. Akkoriban már házasok voltunk, Mercike másfél éves volt. Mielött Mercike megszületett volna szorgalmasan eljártunk templomba és a fiatalok hittanóráira. Igazából maguk a hittanórák elég szárazak voltak és a legtöbb kérdésünkre nem kaptunk választ, de a jó az volt benne, hogy a kb 10-12 fiatal hittanóra után is együtt maradt és képesek voltunk órákon keresztül beszélgetni Istenröl és az élet számos mélyenszántó dolgairól. Volt, hogy kocsiba ültünk és elugrottunk Szentendrére, vagy felme

Minden egyes alkalommal mielött dolgozni mennék elmondom Kevének is, hogy tudja mire számítson. Valahogy így: "Kicsim, anya hamarosan elmegy dolgozni, Te meg itthon leszel apával." Mire a válasz: "Én is megyek veled dolgozni." "Én is szeretném, hogy velem gyere, de oda nem jöhetsz, mert még kicsi vagy én nem tudok Rád vigyázni. Beteg embereket kell ápolnom..." Ilyenkor szomorú lesz, megölel, de mondom neki, hogy este hazajövök és majd együtt alszunk. Különösen nehéz volt neki mondanom, hogy dolgoznom kell menni a hét közepén, amikor éppen egy megfázással küszködött, de sajnos a munkát mindennél elörébb kell helyeznem, amíg 7 ember léte függ a megkeresett filléreimtöl. "Kicsim, anyának hamarosan el kell mennie dolgozni.", mondom. "Én is megyek veled.", válaszolja a forgatókönyv szerint. "Tudod, hogy nem jöhetsz velem oda." De akkor felcsillan kis, csupán 34 hónapos szeme: "Most beteg vagyok. Kérlek vigyél engem a kórházba