Adventi kalendárium

Minden egyes alkalommal mielött dolgozni mennék elmondom Kevének is, hogy tudja mire számítson. Valahogy így:

"Kicsim, anya hamarosan elmegy dolgozni, Te meg itthon leszel apával." Mire a válasz: "Én is megyek veled dolgozni."

"Én is szeretném, hogy velem gyere, de oda nem jöhetsz, mert még kicsi vagy én nem tudok Rád vigyázni. Beteg embereket kell ápolnom..."

Ilyenkor szomorú lesz, megölel, de mondom neki, hogy este hazajövök és majd együtt alszunk.

Különösen nehéz volt neki mondanom, hogy dolgoznom kell menni a hét közepén, amikor éppen egy megfázással küszködött, de sajnos a munkát mindennél elörébb kell helyeznem, amíg 7 ember léte függ a megkeresett filléreimtöl.

"Kicsim, anyának hamarosan el kell mennie dolgozni.", mondom. "Én is megyek veled.", válaszolja a forgatókönyv szerint. "Tudod, hogy nem jöhetsz velem oda." De akkor felcsillan kis, csupán 34 hónapos szeme: "Most beteg vagyok. Kérlek vigyél engem a kórházba, ahol dolgozol."

Csupinak egyik este, amikor mellé kucorodtam az ágyba azért, hogy meséljek, egészen spontán és váratlanul Jézusról kezdtem el mesélni. Következö este már ö maga kérte, hogy Jézusról szóljon a történet, mert mint mondta: "Ez annyira megnyugtat, Anya."

Újraolvasom a Bibliát, most egy más szemmel, egy gyereknek a szemével és nagyon jól esik nekem is. Ha otthon vagyok, Keve is hozzám van ragasztva, így hármasban fekszünk le az ágyba és Anya mesél Jézusról. Egyik este Jézus tengert csendesít, a másikon ö maga is mesél - példázatokban.

Eltelt vagy jó 10 nap, amire észrevettem, hogy Csupinak, Kevének és nekem egy egészen különleges adventi kalendáriumunk van. Egy saját, testre szabott és szívet melengetö. És nem került semmibe.