Csillagok

Nem olvasok híreket napi szinten, nem is bírnék. Tudom, nem jó struccpolitikát folytatni, mert akkor hogyan fogom megtudni, ha beütött a zombi-apokalipszis például? A múltkor olyan módon ment el az áram a városrészünkön, hogy semmi nem müködött. Kiment a telefon, de még a mobilnet is. Semmi információ arról, mi történt és hogy meddig fog tartani, ami történt. Szerencsére még legalább két óráig számíthattunk rá, hogy világos lesz. (Ami itt nagy szám ilyenkor novemberben...) Elkezdtem leltározni magamban, hogy mi az, amit érint az áram kimaradása és lelkileg felkészültem rá, hogy esetleg mindannyian egy szobában alszunk majd. Úgy át lehetne vészelni az éjszakát, még csak néhány mínusz fok van odakint. Az iraki szomszéd aggódva küldte át hozzánk a nagyfiát kérdezösködni, mert ök még inkább el voltak zárva az információ lehetöségétöl, mint mi. Miközben az agyamon átfutott egy kósza gondolat arról, hogy vajon mennyi idö telik el átlagosan, amíg a fosztogatás megkezdödik (a sok apok

Néhány héttel ezelött öszi szünet volt az iskolában. Keve hazahozott magával egy könyvet, amiböl minden nap olvasnia kellett. Eleinte nem is volt semmi gond; a könyv egy gyermekkönyv sorozat ötödik része. A kezdeti részekben a föszereplö kisfiú még csak harmadikos, ebben pedig már negyedikes és a fö bonyodalom, hogy születik egy kistesó. A célközönség könnyen behatárolható: harmadikos-negyedikes gyerekek. A nyelvezete vicces és korszerü, ha öszinte akarok lenni, szeretem a svéd gyerekkönyveket. Minden a kisfiú szemszögéböl van elmesélve. Az egyik fejezetben épp azon dühöng, hogy a búvóhelyét a házban át kellett engednie a bátyjának, egy féltestvérének, aki váratlanul hazaköltözött az anyjához. Azt bizonyítandó, hogy a bátyja nem olyan jó fej, mint ahogy Anya hiszi, elmeséli, hogy a múltkor az egyik barátjával kutakodtak a szobájában és az ágy alatt egy halom pornóújságra leltek. Annyira gusztustalan képek voltak benne, hogy a barátja el is hányta magát késöbb, mert ö nézegette