Az Úr tenyerén
Egy barátunk hiányolta a naplómat; nem nagyon tudja, mi is van velünk mostanában. Gondoltam, írok egy pár sort; egy kicsit Neked is, András és azért is, hogy nekünk is fennmaradjon valami az életünknek erröl a szakaszáról. (No meg hogy el ne felejtsek magyarul :) Háááát, ez az év vége meglehetösen sok megpróbáltatást hozott nekünk és azt sem tudom, hol kezdjem az elbeszélést. Elöször is nyáron nem tudtunk hazamenni Magyarországra. Igaz, nem is terveztük, mert tudtuk, hogy Attilát tavasszal operálják és nem számoltunk azzal, hogy már egy hónappal a mütét után futni fog, mint a nyúl. De az igazság az, hogy sok pénzt fektettünk bele az üzletünkbe és nem is nagyon volt miböl hazamenni. Csak a hazaút autóval oda-vissza közel 400.000:- forintba kerül a mai árfolyamon; ki-ki eldöntheti mennyire sok, vagy kevés és akkor nincs benne semmi egyéb mulatság. Mivel heten vagyunk, ez az összeg repülövel sem sokkal kevesebb, de akkor nincs otthon autónk és nem tudunk magunkkal vinni egy csomó g