This is the first day of the rest of your life

Tegnap voltunk a sebésznél Lindesbergben. Felvetette, hogy akár egy ülésben meg lehetne operálni Attila mindkét csípöjét, tekintettel magával az operációval együttjáró kockázatokra: letudni egyszerre az egészet; igaz, dupla annyi idö alatt. Akár 3 hónapon belül kés alá fekhet, de addig is Attilának aktívan fogynia kellene, hogy növelje az esélyeit.

Nyilván az altatóorvos már kevéssé volt ilyen pozitiv, aggasztotta Attila állapota, a 30 éve tartó szteroidkezelés, a mellékvesekérgek elégtelensége, a túlsúly, a trombózis. Az ö felelössége ugyanis, hogy akit egyszer elaltat, az fel is ébredjen, a sebész csak trancsíroz.

Attila teljesen fel van dobva, örül, hogy akár egész hamar túl lehet az egészen, mert ahogy ö mondja, csak nyerhet az ügyön. Ha sikerül, akkor azért - ha ott marad az asztalon, akkor meg azért.

De engem ma hajnalban kidobott az ágy és az sem sokat segített, hogy Keve ezúttal ugyan nem a fejemet rugdosta álmában, hanem a nyakamat ölelte. Már olyan sokszor átéltem ugyanezt. Amikor az ember annyira aggódik, hogy teljesen megbénítja a félelem és még a Teremtöjéhez sem tudja felemelni a hangját, másokat kér, hogy szóljanak helyette. Mi van ha most jött el a pillanat? Mi van, ha ez az utolsó tangó? Pont ez, ami önként vállalt be. Ez a felnött élet felnött-játékokat követel, vajon készen állok-e a játékra?

Tudom, hogy a legrosszabb esetben sem veszítem el végleg, de a hétralévö életemben olyan leszek, mint egy szárnyaszegett madár nélküle.

Az elmúlt 19-20 év alatt sokat tanultam arról, miért is van az Úr által úgy rendelve, hogy egy férfi és egy nö legyenek egy testté. Érzem, és látom más családokon is, hogy egy édesapa, egy pátriárka hogyan formálja a családját olyanra, amit helyesnek lát és adja át azt, amit értéknek gondol. Látom, hogy egy asszony hogyan éri el azokat a magasságokat, amelyeket soha nem érhetett volna el egy férfi vezetése nélkül. Ahogy Attila mondja én vagyok az ö jobbik fele. De ö meg az én erösebbik felem.

Azt mondtam neki tegnap, hogy az egész mütét alatt a pátriárkai áldását fogom majd a kezemben tartani és megpróbálom elhinni minden egyes szavát úgy, ahogyan az le van írva és elhinni a csodákat, amik ellentmondanak a józan észnek is. Mert az az áldás tele van reménnyel. Szeretetteli ígéretekkel egy olyan földi életröl, aminek - sokszor úgy érzem - már elöre elkérték az árát.