Ha egy üzlet beindul...

A múltkor rapport után odaszól a fönököm: "Merci gyere majd be hozzám, beszélni akarok veled!" "Ez súlyosan hangzik" - jegyzi meg egy munkatársam, de tudom, hogy csak hülyéskedik, úgyhogy bemegyek még azelött, hogy átvennék néhány beteget...

Tavaly összel kaptam hározatlan idejü szerzödést a munkahelyemen, de csak 75%-ban, mivel Keve miatt nem dolgoztam teljes idöben. Ennek az a hátránya, hogyha szeretnék többet dolgozni, nem tudok, csak ha a munkáltatónak éppen kell munkaerö, ami mostanában nem nagyon fog elöfordulni, ahogy nézem.

A klinikánk különben is benne van a szószban, két megye is úgy döntött ösztöl máshonnan vásárolják meg a szivsebészetet - ugyan nem szakmai, hanem kényelmi okokból - már más dolgokat is "vásároltak" Uppsalából, mostantól 5 évig minden egyebet is oda visznek. (Az egészségügy is csak üzlet, mi más lenne...) Uppsala nem volt semmi egyébként, nem átallottak hozzánk telefonálni és felajánlani növéreknek, orvosoknak, nem akarnak-e náluk dolgozni inkább - beteg van, de nincs aki operáljon/ellásson. A sebészeink viszont inkább félállásban elkezdtek Norvégiába átjárni, hogy nehogy elszokjanak a szikétöl a kevesebb beteg miatt.

A kórházunk oktató kórház és épp most kapta meg az egyetem az orvosképzés lehetöségét - így jövö tavasszal már felveszik az elsö orvostanoncokat, akik kb 3 év múlva már kint lesznek az osztályokon. Emiatt aztán a vezetés mindenképpen meg akarja örizni helyben azt a tudást, amit a klinikánk felhalmozott, tehát a túlélés a cél. De hogyan? Piacot kell keresni és eladni, amink van. Szóval a fönököm beszélni akart velem és valami egészen meglepöt kérdezett: hogy nem akarom-e, hogy a státuszom 100%-os legyen? (Még jó, hogy akartam. Mert ha a klinikánk be is fuccsol - tegyük fel - a legrosszabb, ami történhet az, hogy áthelyeznek egy másik osztályra, de van egy munkám, amire alapozhatok) Amikor Attilának otthon elmeséltem, csak annyit mondott: "ha egy üzlet beindul...!"

Ugyanis gözerövel tervezzük az internetes áruházunkat is, és összeállni látszik a kép. Végre én is félre tudtam tenni a nyavalygós melankóliámat és elövettem valami olyat, amiröl nem is tudtam, hogy van nekem. Söt. Menet közben rájöttem, hogy egy csomó dolog van nekem, amit eddig nem is használtam.

A másik hír a fönökség felöl már nem dobott fel hirtelen annyira, mert pont akkor, amikor azon kellene dolgoznunk, hogy felfuttassuk az üzletünket - tehát jövö tavasszal - el kell végeznem egy tanfolyamot. Már régóta terveztem, hogy föiskolára megyek (majd valamikor), de nem egészen így gondoltam. Ha felsöoktatásra szánja magát az ember, akkor már szeretne olyasmit tanulni, amihez kedve van, nem? Egy 7,5 fél pontos föiskolai tanfolyam az orvoslásban használt gépekröl, hogyan müködik a beszerzés folyamata, mik a szóba jöhetö törvények, elöírások bla-bla-bla...

Persze vannak elönyei is: ha megvan ez a 7,5 pontom, könnyebben felvesznek majd késöbb oda, ahová én szeretném. De pont most? Képtelen vagyok úgy járni valahová, hogy ne adjak bele egy egész embert. Hát hány egész embernek kell lennem? Ha egy üzlet beindul...ugye... Ugyanez a jelenség figyelhetö meg kisvárosunkban is... (Kisvárost írok, pedig a miénk a 6. a sorban) Körülbelül egy éve sorozatos nemi eröszakok tartják rettegésben a nöket, kb 15 eröszak, illetve arra való kísérlet történt, ami kicsit több, mint egy havonta. Lassan már-már lincshangulat alakult ki a városban a tehetetlen rendörséggel szemben, mert brúsz villisz ide vagy oda, ez itt nem hálivúd, itt senki nem dolgozik többet, mint amennyit a fizetése ér, és ily módon nem is igyekszik világot megváltani.

Múlt hét végén aztán három ilyen eset történt egy ugyanazon nap alatt és a nök-lányok most már azt mondták, hogy ebböl elég!!! Már így is mindenki majrézott szórakozni járni, de most már majrézik dolgozni is járni. Szerveztek egy éjszakai felvonulást, hogy ezzel is munkára serkentsék a rend öreit.

Mielött azonban a felvonulás megeshetett volna, hirtelen elfogtak egy 23 éves srácot - kis város, rögtön mindenki tudta hogy hívják és hogy egy örebroi föorvos fia - a Facebook-on a barátai száma 228-ról egy nap alatt 14-re csökkent. Az elmúlt hét alatt azonban - mialatt az ügyészek azon dolgoztak, hogy minél hosszabbra nyújthassák a srác bünlajstromát és a nök végre azt gondolták, hogy a gonosz arcot öltött és minden valószínüség szerint sokáig zárt ajtók mögül fogja szemlélni öket; fellélegeztek - teljes egy napig, vagyis a következö eröszakig. Aztán egy újabb és egy újabb. Többek között a mégis megtartott éjszakai - áldozatokkal szembeni - szimpátia felvonulás ideje alatt is történt egy a belvárosban.

Eleinte még copycat efektusról cikkeztek, most már tudni vélik, hogy még 2-3 örült kint rohangál az utcákon és mindent nem lehet a 23 évesre verni.

A helyi hírújság honlapján szembe ötlö piros hátterü hirdetés a "skunk spray"-röl, ami szembe fújva nemcsak csíp, hanem 10 percre le is bénít - söt hab a tortán - hogy a támadó akárhogy sikálja magát, minimum egy hétig vörös lesz a képe a festéktöl, ami benne van. (Meg biztos a sikálástól is:) Ez a kis cég most igazi extraprofitot gyárt.

Ebböl aztán megtanulhatjuk, hogy az üzleti sikert nemcsak a pozitiv gondolkodás és a lelkesedés, hanem a félelem is elösegíti. Az már csak adalék, hogy a szakirodalom szerint a legtöbb nö teljesen lebénul egy ilyen támadás során és az életét féltve inkább csak hagyja, hogy megtörténjenek a dolgok. De ha egy üzlet már beindult...