Utolsó és különleges alkalmak
Épp Magyarországon nyaralunk és már megint kidobott az ágy reggel ötkor. Ez mindig így van, ha sok minden kavarog a fejemben.
Már az indulásunk is lélegzetelállító volt, ahogy szokott. Öreg kis Toyotánk, amelyik egyébként korát meghazudtolva úgy jár, mint egy óra és mindig lehet rá számítani, a tervezett indulásunk elötti napon délután egy órakor egyszerüen megállt az autópályán hazafelé jövet Kumlából.
Akkor egy katasztrófának tünt, de így utólag látom, mennyi áldás volt benne.
Már épp beértünk Örebroba amikor ez történt. Az autómentövel való szerzödésünk szerint a legközelebbi szervízbe kellett, hogy elvigyék és én nagyon örültem, hogy ez pont a Toyota szervízünk volt. Értünk Vedel jött el, az unokája mellöl ugrasztottuk ki. Érdekes látvány lehettünk, amint kicuccoltunk az autópálya leállósávjára az elakadást jelzö háromszög és az autó közé az éppen kölcsönkért sátorral, kempingszékkel és két nagy csomag WC-papírral, ami egy korábbi bevásárlásból maradt ott.
A generátor halt meg. Ha ez a német autópályán történik elözés közben, ma már nem irogatnék itt. A türelmes svédek is rám dudáltak hátulról, hogy mi a fene történik, miközben én is épp ezt próbáltam felfogni. A motor egyszerüen leállt, csak a lendület vitt még egy darabon.
Már akkor felhívtam a Toyotát, hogy tanácsot kérjek, már akkor mondták, hogy generátor és azt is, amit sejtettem: ne is számítsak gyors javításra, felejtsük el, hogy másnap este fent leszünk a hajón ezzel az autóval Trelleborgban. Tudom én, július közepén a szabadságolási idöszakban Svédország kiürül, csak másnap reggel lesz ember, aki egyáltalán bele tud nézni, mondta a mühelyvezetö, és nem a mi autónk az egyetlen, amelyik erre vár. Ha rendel alkatrészt, az kb jövö hét elejére jön meg.
Na igen, de egy kompjegyet kajüttel se könnyü átrakatni néhány nappal késöbbre a fözezonban. A féröhelyek úgy április végére az utolsó szálig elfogynak. Nincs mese, mondta Attila, bérelnünk kell egy autót egy hónapra. Nem maradhattunk le sem Járed esküvöjéröl, sem a balatoni horgászatról, amit az utolsó pillanatban szervezett le.
Már csak néhány óra választott el minket az indulástól és mi ott álltunk egy kétségbeejtö helyzetben. Mint már korábban is (néhány évvel ezelött valaki betörte az autó egy hátsó üvegablakát egy héttel az indulás elött és csak csodával határos módon találtak idöben odaillö üveget, de ha ez nem lett volna elég, hát két nappal az indulás elött szétcsúszott a kipufogócsö is, csak a biztonság kedvéért, hogy elég alázatosak vagyunk-e, amit szintén úgy sikerült megcsináltatni, hogy nem sok remény látszott rá) most is felsöbb erökhöz fordultam tanácsért. Azt vettem észre, hogy ilyenkor mindent az Úr kezébe kell helyezni, de öszintén és fenntartások nélkül, minden lehetöséget elfogadva.
Valahol azt olvastam sok-sok évvel ezelött, hogy Isten nem egy automata, amibe bedobsz néhány imát és kijön belöle, amit akartál. Akármilyen jó ember vagy is, az nem törvényszerü, hogy pont te gyógyulj fel a gyógyíthatatlan betegségböl, vagy hogy meg legyél kímélve az élet minden kihívásától csak azért, mert van Istened. Nem is ajánlom senkinek, hogy ezért legyen hívö ember, mert ez nem így müködik. A nyugati, európai ember mindent gyorsan és fix megállapodásokkal akar megkapni, de a valódi kereszténység legalább olyan mély, mint a keleti buddhisták életszemlélete, ha nem mélyebb. Ha nem tudsz az egyszerü szavak mögé látni, nem érted az egészet és azt sem tudod, mi ebben a jó neked.
Szóval imádkoztam és elengedtem mindent. Attila pedig férfi módjára cselekedni kezdett. Autót bérelt.
Reggel, az indulásunk napján a Toyota felhívott, hogy van rá esély, hogy az autó kész lesz délután négyig. Elkeseredett hangomat hallva elözö nap, a mühelyvezetö még aznap este felhívta a nagykert generátor ügyben és azok másnap déli szállítást igértek neki.
Négykor, de nem késöbb, mint fél ötkör el kellett indulnunk a felpakolt autóval Trelleborg felé. Tényleg csak egy órán múlik majd, hogy mégis autót kell béreljünk? Az autóbérlö cég is várt minket aznap délelött, hogy felvegyük a lefoglalt autót.
Délben aztán a Toyota felhívott engem, hogy mehetek a kocsiért.
Szürrealisztikusan hihetetlen volt. Ha jobban belegondolok, itt ülve Dabason, hajnalok hajnalán egyedül egy sötét nappaliban, mert a tegnapi vihar lenullázta az áramszolgáltatás egy részét (milyen jó, hogy feltöltöttem a laptopomat korábban), még most is hihetetlen. Ilyen egyszerüen nem történik a szenvtelen, hüvös, merev és bürökratikus Svédországban olyan emberekkel, akiknek még összeköttetéseik sincsenek.
És ez a jó ebben. Felkeltem, mert az aggasztott, hogyan tudjuk majd intézni a nyár többi kihívását, Járedék költöztetését, Billyék vendégül látását, a kutyák fodrászatát és beoltását, az esküvöre a süteménysütést és három születésnapot. Nem tudom hogyan, de már látom, hogy nem is kell tudnom.
Nekem az is elég, ha beszívom a nyári konyhában készülö baracklekvár lengedezö illatát, hallgatom a fürdözö gyerekek zsivalyát, látom, ahogy kicsik és nagyok strandpapucsban, matraccal és úszógumikkal másznak át a síneken a parthoz, hogy Keve váratlanul megeszi a csirkeszivet a levesböl, hogy a hátamat pirosra égeti a nap, hogy Anyu nekem ad két hímzett tüpárnát, amit még a nagymamám csinált és kikiált az utcán elmenö embereknek, hogy nyugodtan szedjenek csak a ház elötti fáról almát, ha akarnak.
Amikor a nagyszüleim meghaltak, sok minden megváltozott. Még ha meg is öriztük volna a lakásukat, az sem lett volna ugyanaz. Minden nyáron itthon elfog a hála azért, hogy még mindig kaptunk idöt arra, hogy ezeket a dolgokat átélhessük együtt és soha nem tudom, melyik az utolsó alkalom erre. Emiatt érzem, ahogyan megnyúlnak a percek számomra mert a hála megnyújtja öket. Szeretem ezt a lelkiállapotot, mert ez érzödik igazinak. Ebben megnyugvást találok. Amint elötör az emberi énem, aki szeretne mindent elöre eltervezni és ragaszkodik ahhoz, amit kigondol, mintha széllel szembe mennék és csak jön a szorongás és álmatlanság.
Különbözö áldásank vannak. Van akihez csak úgy ömlik a pénz, mert úgy gondolkodik, ahogyan ahhoz kell. Hozzám ömlik a lelkiség, nekem ez az erösségem. Nincs is ebben hiba. Aki pénzt tud csinálni, csináljon pénzt és áldja meg vele mások életét. Aki meg segíteni tud embereknek, hogy jobbak lehessenek és megtalálhassák önmagukat, tegye azt.
Már az indulásunk is lélegzetelállító volt, ahogy szokott. Öreg kis Toyotánk, amelyik egyébként korát meghazudtolva úgy jár, mint egy óra és mindig lehet rá számítani, a tervezett indulásunk elötti napon délután egy órakor egyszerüen megállt az autópályán hazafelé jövet Kumlából.
Akkor egy katasztrófának tünt, de így utólag látom, mennyi áldás volt benne.
Már épp beértünk Örebroba amikor ez történt. Az autómentövel való szerzödésünk szerint a legközelebbi szervízbe kellett, hogy elvigyék és én nagyon örültem, hogy ez pont a Toyota szervízünk volt. Értünk Vedel jött el, az unokája mellöl ugrasztottuk ki. Érdekes látvány lehettünk, amint kicuccoltunk az autópálya leállósávjára az elakadást jelzö háromszög és az autó közé az éppen kölcsönkért sátorral, kempingszékkel és két nagy csomag WC-papírral, ami egy korábbi bevásárlásból maradt ott.
A generátor halt meg. Ha ez a német autópályán történik elözés közben, ma már nem irogatnék itt. A türelmes svédek is rám dudáltak hátulról, hogy mi a fene történik, miközben én is épp ezt próbáltam felfogni. A motor egyszerüen leállt, csak a lendület vitt még egy darabon.
Már akkor felhívtam a Toyotát, hogy tanácsot kérjek, már akkor mondták, hogy generátor és azt is, amit sejtettem: ne is számítsak gyors javításra, felejtsük el, hogy másnap este fent leszünk a hajón ezzel az autóval Trelleborgban. Tudom én, július közepén a szabadságolási idöszakban Svédország kiürül, csak másnap reggel lesz ember, aki egyáltalán bele tud nézni, mondta a mühelyvezetö, és nem a mi autónk az egyetlen, amelyik erre vár. Ha rendel alkatrészt, az kb jövö hét elejére jön meg.
Na igen, de egy kompjegyet kajüttel se könnyü átrakatni néhány nappal késöbbre a fözezonban. A féröhelyek úgy április végére az utolsó szálig elfogynak. Nincs mese, mondta Attila, bérelnünk kell egy autót egy hónapra. Nem maradhattunk le sem Járed esküvöjéröl, sem a balatoni horgászatról, amit az utolsó pillanatban szervezett le.
Már csak néhány óra választott el minket az indulástól és mi ott álltunk egy kétségbeejtö helyzetben. Mint már korábban is (néhány évvel ezelött valaki betörte az autó egy hátsó üvegablakát egy héttel az indulás elött és csak csodával határos módon találtak idöben odaillö üveget, de ha ez nem lett volna elég, hát két nappal az indulás elött szétcsúszott a kipufogócsö is, csak a biztonság kedvéért, hogy elég alázatosak vagyunk-e, amit szintén úgy sikerült megcsináltatni, hogy nem sok remény látszott rá) most is felsöbb erökhöz fordultam tanácsért. Azt vettem észre, hogy ilyenkor mindent az Úr kezébe kell helyezni, de öszintén és fenntartások nélkül, minden lehetöséget elfogadva.
Valahol azt olvastam sok-sok évvel ezelött, hogy Isten nem egy automata, amibe bedobsz néhány imát és kijön belöle, amit akartál. Akármilyen jó ember vagy is, az nem törvényszerü, hogy pont te gyógyulj fel a gyógyíthatatlan betegségböl, vagy hogy meg legyél kímélve az élet minden kihívásától csak azért, mert van Istened. Nem is ajánlom senkinek, hogy ezért legyen hívö ember, mert ez nem így müködik. A nyugati, európai ember mindent gyorsan és fix megállapodásokkal akar megkapni, de a valódi kereszténység legalább olyan mély, mint a keleti buddhisták életszemlélete, ha nem mélyebb. Ha nem tudsz az egyszerü szavak mögé látni, nem érted az egészet és azt sem tudod, mi ebben a jó neked.
Szóval imádkoztam és elengedtem mindent. Attila pedig férfi módjára cselekedni kezdett. Autót bérelt.
Reggel, az indulásunk napján a Toyota felhívott, hogy van rá esély, hogy az autó kész lesz délután négyig. Elkeseredett hangomat hallva elözö nap, a mühelyvezetö még aznap este felhívta a nagykert generátor ügyben és azok másnap déli szállítást igértek neki.
Négykor, de nem késöbb, mint fél ötkör el kellett indulnunk a felpakolt autóval Trelleborg felé. Tényleg csak egy órán múlik majd, hogy mégis autót kell béreljünk? Az autóbérlö cég is várt minket aznap délelött, hogy felvegyük a lefoglalt autót.
Délben aztán a Toyota felhívott engem, hogy mehetek a kocsiért.
Szürrealisztikusan hihetetlen volt. Ha jobban belegondolok, itt ülve Dabason, hajnalok hajnalán egyedül egy sötét nappaliban, mert a tegnapi vihar lenullázta az áramszolgáltatás egy részét (milyen jó, hogy feltöltöttem a laptopomat korábban), még most is hihetetlen. Ilyen egyszerüen nem történik a szenvtelen, hüvös, merev és bürökratikus Svédországban olyan emberekkel, akiknek még összeköttetéseik sincsenek.
És ez a jó ebben. Felkeltem, mert az aggasztott, hogyan tudjuk majd intézni a nyár többi kihívását, Járedék költöztetését, Billyék vendégül látását, a kutyák fodrászatát és beoltását, az esküvöre a süteménysütést és három születésnapot. Nem tudom hogyan, de már látom, hogy nem is kell tudnom.
Nekem az is elég, ha beszívom a nyári konyhában készülö baracklekvár lengedezö illatát, hallgatom a fürdözö gyerekek zsivalyát, látom, ahogy kicsik és nagyok strandpapucsban, matraccal és úszógumikkal másznak át a síneken a parthoz, hogy Keve váratlanul megeszi a csirkeszivet a levesböl, hogy a hátamat pirosra égeti a nap, hogy Anyu nekem ad két hímzett tüpárnát, amit még a nagymamám csinált és kikiált az utcán elmenö embereknek, hogy nyugodtan szedjenek csak a ház elötti fáról almát, ha akarnak.
Amikor a nagyszüleim meghaltak, sok minden megváltozott. Még ha meg is öriztük volna a lakásukat, az sem lett volna ugyanaz. Minden nyáron itthon elfog a hála azért, hogy még mindig kaptunk idöt arra, hogy ezeket a dolgokat átélhessük együtt és soha nem tudom, melyik az utolsó alkalom erre. Emiatt érzem, ahogyan megnyúlnak a percek számomra mert a hála megnyújtja öket. Szeretem ezt a lelkiállapotot, mert ez érzödik igazinak. Ebben megnyugvást találok. Amint elötör az emberi énem, aki szeretne mindent elöre eltervezni és ragaszkodik ahhoz, amit kigondol, mintha széllel szembe mennék és csak jön a szorongás és álmatlanság.
Különbözö áldásank vannak. Van akihez csak úgy ömlik a pénz, mert úgy gondolkodik, ahogyan ahhoz kell. Hozzám ömlik a lelkiség, nekem ez az erösségem. Nincs is ebben hiba. Aki pénzt tud csinálni, csináljon pénzt és áldja meg vele mások életét. Aki meg segíteni tud embereknek, hogy jobbak lehessenek és megtalálhassák önmagukat, tegye azt.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése