Fáradtan

Négy év után úgy döntöttem, hogy ingyenes tárhelyen fogom folytatni a mesterkedéseimet. Így csillagjaimat megint költöztetni kényszerültem. Mint ahogy azt megszokhattátok, most is a munkahelyemen ülök. Megpróbálok néhány percet lecsípni a szünetemböl, még ez is könnyebben megy, mint otthon a gép elé kerülni. De most sokáig nem maradok, hétvégenként nincs túl sok személyzet, és nem akarok kitolni Henrikkel sem, aki egyedül van a 89 éves haldoklónkkal. Illetve...izé...a bácsi maga nem haldokolna, söt épp az a baja, hogy túl jól van, de meg akar halni. Elég fárasztó ezt hallgatni egész nap, hogy: "Segítsetek! Elfáradtam. Meg akarok pihenni..." Mondtam neki, hogy ezt az ügyet Istennel kell megbeszélnie, nem velünk, mi ebben nem segíthetünk. Pedig a helyzet nem is olyan veszélyes. A korához és ahhoz képest, hogy kb 3 hete összetörte a bordáit egy esés következtében, aztán kapott egy jó kis tüdögyulladást, meg vérmérgezést nálunk, majd kicsattan. Csak nincs kedve élni. Van ez így, hogy az ember elfárad...