TÍZ ÉVE KÜLFÖLDÖN - ISKOLA ÉS GYEREK
Már az elején is terveztem egy bejegyzést a svéd iskoláról, de bevallom tíz év elteltével sem értem még pontosan a felépítését. Örömmel veszek minden hozzászólást - úgy is mint pedagógus Svédországban (csak a FB-os ismeröseim között is vannak jó néhányan magyarok a svéd oktatásban) és úgy is, mint diákok, vagy szülök.
Amikor elöször idecsöppentünk és a gyermekeinket iskolába irattuk, elöször egy elökészítö osztályba kerültek. Azon a helyen nem volt más bevándorló rajtunk kívül, így három gyermekünkre jutott egy tanár, aki gözerövel igyekezett svédül tanítani öket. Egy-két hónap után aztán be-beülhettek az osztályukba órára, de még mindig sok idöt töltöttek a saját tanárukkal külön. Azt hiszem, akkor ismertük meg Melindát is, aki nyelvileg segítette öket az órákon és évekig volt az anyanyelvi tanáruk.
Ezt a tényt itt rögtön meg is jegyezhetjük, hogy ebben az országban minden más anyanyelvü diáknak joga van az anyanyelvi oktatáshoz hetente egy alkalommal. Az egyetlen feltétel csak az, hogy az adott településen legalább legyen öt olyan gyerek, aki igényli az anyanyelvi oktatást. Sajnos Keve (a legkisebbik) esetében ez most nincs meg, de a többiek még jártak ilyen órákra.
Fél évente rendszeresen vannak fogadó órák (vagy inkább "fejlödési beszélgetések", ahogy itt hívják), vagyis egyszer az öszi és egyszer a tavaszi félévben. Már az elején feltünt, hogy ezek az alkalmak mennyire különböznek a mi fogadó óráinktól. Magyarországon a tanár a szülövel beszél arról, hogyan áll a gyerek az iskolában, miben kell otthon támogatni, vagy mire legyen büszke; a diákra egy alárendelt szerepet osztanak. Itt azonban a tanár a diákkal beszél és a szülöé az alárendelt szerep. (Néha azon gondolkozom, vajon miért akarják a tanárok, hogy a szülö is ott legyen egyáltalán?) Az elsö években még én is próbáltam megtartani domináns szerepemet ezeken a beszélgetéseken, de egyre inkább belefásultam, mert láttam mennyire nincs ínyükre a pedagógusoknak, hogy egy magyar mentalitású szülöi szerepben tündöklök. Végül is nem én ülök az iskolapadban, mit akarok én mindenbe beleszólni? A gyereknek kell akarnia tanulni, nem nekem. A kultúra miatt, amiböl jöttem, ezt úgy éltem meg, hogy a svéd társadalom megnyírbálja és korlátozza a szülöi szerepemet, kihúzzák alólam a szönyeget. Úgy általában véve is sokkal szabadabban nevelkednek itt a gyerekek, már korán ahhoz vannak szokva, hogy ök hozzák a döntéseket, nem pedig a felnöttek döntenek felettük.
Négy évvel ezelött változtatták meg a jegyalkotás rendszerét. Hatodikban kapnak a diákok elöször (!) jegyet és akkor A-tól F-ig lehet értékelni öket. Az A természetesen a legjobb jegy és sokak szerint majdnem hogy elérhetetlen megszerezni. Ennek a rendszernek az elönye az, hogy nincs piros- és feketepont, nem baj, ha a gyerek nem ugyanolyan ritmusban és gyorsasággal tanul meg valamit, mint a többiek, nem lesz rögtön az elején beskatulyázva.
A gyerekek egy évvel késöbb kezdik az elsö osztályt, ha jól számolom, de javítsatok ki, ha tévednék. Keve abban az évben, amelyikben betöltötte a hatot februárban, összel elkezdhette az iskolát. De nem az elsö osztályt, hanem az iskolaelökészítöt az iskolában. Csak rá következö évben lett elsös. A svéd általános iskola kilenc osztályból áll, értelem szerint van alsó-, középsö- és felsötagozat. Ezek után minden középiskolát gimnáziumnak hívnak és csak három éves. Az ember fia így is 19 lesz, amire mindezeknek a végére jár.
Az, hogy az óvodában mit kap a gyerek, attól is függ, hova jár. Óvodába 1-5 éves korig járnak (egy átlag anyuka csak az elsö évben van otthon a gyerekkel, de persze vannak kivételek. Ha sokat vagy otthon, akkor csak magadnak teszel rosszat, mert az majd negatív elöjellel érezhetö lesz a nyugdíjadon. (Minden gyerek után 480 nap "GYED" jár. Ez egy napi összegben van meghatározva és te döntöd el milyen ütemben veszed ki; legfeljebb a gyerek 8 éves koráig. Ebböl jelenleg 90 napot mindenképpen az apukának kell kivennie, azokat nem ruházhatja át az anyára.)
Nekünk nem volt szerencsénk az ovival, mert a pedagógusok nem voltak összeszokottak, néhány havonta cserélödtek és az utolsó évben a nagycsoport kifejezetten kriminális volt, mert lényegében két arab anyanyelvü dadus, aki törte a svédet volt a gyerekekkel egész nap, mert az egyetlen óvodapedagógus a csoportban egyben a vezetö is volt és az adminisztrációs munka elvégzése is rá hárult. Tudom, mert akkoriban Keve nagyon nem akaródzott ott maradni és megesett, hogy vele maradtam. Lényegében semmilyen, vagy nagyon minimális nevelés folyt, az idö nagy része a fegyelmezésre ment el. A gyerekek tennivaló híján unatkoztak. Szerintem otthon Magyarországon elég megbízható óvodai nevelést kap a gyerek, attól függetlenül, hová jár. Itt is képeznek természetesen óvónöket, de ha épp hiány van belölük, akkor az van, ami éppen van.
Sokat hallottam egy idöben, hogy arról beszélnek, hogy növelni kell a képesítéssel rendelkezö pedagógusok számát az oktatásban. Na ettöl kiakadtam. Miért? Ki taníthat az iskolákban? Bárki? Nos ezt valószínüleg úgy értik, hogy nem mindenkinek van pedagógiai, megfelelö szakirányú föiskolai képesítése. Ez iskolától függöen 65 és 90 % között mozog.
A svéd iskolákban nem tanulnak nyelvtant, tanára válogatja, hogy megköveteli-e a szorzótábla bevágását, de mivel nincs osztályzás, csak késöbb; nekem, mint szülönek, nagyon nehéz megítélni, hogyan fejlödik a gyerek. Általánosban nincsenek kötelezö olvasmányok, hogy például Selma Lagerlöf Nils Holgerssonját, vagy Astrid Lindgren Pippijét mindenképpen muszáj megismerned, ha már itt nevelkedsz fel. A gyerekeket könyvtárba viszik, onnan kölcsönöznek könyveket. (Amúgy a svéd gyerekkönyvek szerintem nagyon jók, bár megütödtem rajta, hogy simán szólhatnak pisiröl, kakiról, pukiról és akár nemi szervekröl is...) Keve osztályában tanulócsoportokat alakítanak ki aszerint, ki milyen szinten olvas, vagy számol.
Az órarendek elsö látásra értelmezhetetlenek a magyar szemnek. Az órák nem 45 percesek, hanem hol ilyen, hol olyan hosszúak, mint ahogyan a szünetek is. (a linken egy átlagos másodikos osztály órarendjét találod, az internetröl szedtem.)
Harmadikban az elsö idegen nyelv természetesen az angol. Sokat olvasnak; a svédek azt tartják, hogy felesleges a nyelvtant magolni, az magától ragad az emberre, ha olvas. Lényegében minden fiatal tud angolul, azt hiszem, már írtam, hogy a külföldi filmeket, sorozatokat is feliratozzák. A három legfontosabb tantárgy a svéd, a matek és az angol. Ha ezekböl buksz, az baj!
Apropó: bukás! Fogalmam sincs mi kell ahhoz, hogy évet ismételtessenek veled. Keve meglepetten mondta, hogy az egyik osztálytársa nyár után visszamaradt, de 11 év alatt ezt most hallottam elöször valakiröl.
Itt sok a bevándorló, akik életük különbözö idöszakában kezdik el tanulni a svédet. Svéd helyett lehet, "svéd, mint második nyelv"-et tanulni, ha nagyon nem boldogulsz az eredetivel. (Én mondjuk azt tanultam, miután idejöttünk...) A jegy értéke ugyanaz, mint az eredeti svédnek, ha tovább akarsz tanulni, de értelem szerüen valamivel alacsonyabb a követelmény.
Keve hétfön kap egy leckét, amit csütörtökre kell visszavinni. Ez általában egy A4-es oldal feladatokkal. Csak egyféle. Vagy matek, vagy svéd. Gina nagyon utálta ezt a rendszert; ö szeretett volna minden nap leckét, amit aztán másnapra be kell adni, de itt ilyen nincs.
Az írásra és helyesírásra nem fektetnek hangsúlyt, legalábbis magyar szemmel nézve. Az itt felnevelkedett gyerekeim lényegében úgy írnak, mint egy kisiskolás, összecsapott nyomtatott kis és nagybetükkel, csupa ákombákommal. Hallottam öket panaszkodni, hogy még egy rendes aláírásuk sincs, de hát ez van, ha az ember itt nö fel.
Keve nem szeret velem tanulni, mert folyton kijavítom a helyesírását és a külalakját, ö meg csak azt mondogatja, hogy Lisa (a tanára) így is megérti, mit ír, haggyam öt békén.
Pont ez a baj. Az elején rengeteg a tolerancia, örülnek, hogy egyáltalán írnak, vagy olvasnak a gyerekek, aztán gimiben meg jön a sokk és a föiskolán már tudni kell mindezt.
Ha tanár lennék, biztosan érteném a rendszerét, de így elöttem ennek világa mindezidáig rejtve maradt. Pedig alapvetöen imádom az iskolát.
Egy általános probléma manapság az, hogy sok gyerek/fiatal hianyzik az iskolából. Sok a stressz és az ebböl eredö szorongás a társadalomban és a fiatalabb generációk is áldozatul esnek. Ezen kívül egyre több gyereket diagnosztizálnak az autizmus spektrumon belül, vagy egyéb neuropszichiátriai problémával. Minden iskolában van egy "Tanulói Egészség" csoport, vagy "Hiányzás" csoport, aki ezekkel a gyerekekkel foglalkozik. Ezekben a csoportokban általában speciális pedagógus, kurátor (egyfajta szociális munkás), iskolanövér és esetenként pszichológus is van.
A magyar iskolával összehasonlítva sokkal rugalmasabbak abban, hogyan alakítsák az órarendet az egyes problémával küszködö tanuló igényeire szabva, akár fél napokat is elvesznek, vagy láttunk már példát arra, hogy a tanuló külön teremben ülhetett és egy tanár bement hozzá, hogy elmagyarázza a tananyagot, vagy lefeleltesse abból.
Már sokat gondolkodtunk azon, hogy vajon Magyarországon kevesebb a problémás gyerek, vagy csak kevésbé tünik fel a probléma?
Attilával arra jutottunk, hogy a magyar oktatás görcsössége valamilyen szinten jó azon gyerekek számára, akik könnyebb autizmussal küszködnek. A leckék, az órarend, a tanórákon való elvárás, az osztályozás rendszere mind sokkal kiszámíthatóbb számukra, mint a svéd iskolában. Itt minden lóg a levegöben; ha megkérdezik a tanárt, hogy pontosan mit kell tudniuk egy bizonyos jegyért, nem kapnak konkrét választ. Az értékelést egy körülírás/írásos megfogalmazás alapján végzik és nem tudnak olyan választ adni, amit a legtöbb autista magáévá tudna tenni.
Attól függetlenül, hogy ez egy egyre kiterjettebb probléma; nincs lehetöség a gyerek otthon taníttatására. 2011-ben hoztak egy törvényt, amellyel lényegében lehetetlenné tették ezt.
Esetleg van - az általános iskolában (csak hallomásból tudjuk) - de állítólag majdnem lehetetlen elérni, hogy az ember megkapja. Ahhoz valamilyen roppant nagy akadályozó tényezö szükségeltetik, hogy házhoz jöjjön egy tanár és az, hogy mint szülö tanítod a gyereket otthon; olyan nincs. Akik ennek a fajta oktatásnak a hívei, kénytelenek külföldre "menekülni", legalábbis Åland-ra. (Sziget Svédország és Finnország között, de az utóbbihoz tartozik és svéd a hivatalos nyelve.)
Megpróbáltam mindent összeszedni, ami hirtelen eszembe jutott, de amint mondtam: örömmel veszem, ha kiegészítitek hozzászólásokkal.
Azzal kapcsolatban csak egy kis szösszenet, ki taníthat iskolákban:
Ismerek egy fiatal srácot, akit visszahívtak kisegíteni az általános iskolájába. Több évi segédtanárság után most munka mellett végzi a föiskolát.
Egy másik fiatalembert szintén - ismerösökön keresztül - keresett meg egy általános iskola igazgatója és vette fel kisegítönek. A szépséghiba csak annyi, hogy nemrég egész három héten keresztül volt egyedül a harmadikos osztályával, mert a többi tanár beteg volt.
Keve elsös tanárnöje tavaly már októberre "kiégett" és betegállományba került. Egy kisegítö vette át az osztályt, akit egy speciális pedagógus segített. Egy fél éven keresztül szinte semmit nem tanultak, mert a lány képtelen volt megfelelö rendet tartani az osztályban. Az akkori lemaradást most hozzák be mindannyian másodikban, amikor is szülési szabadságról visszajött a korábbi képzett tanárnöjük (nem az, amelyik kiégett).
Óriási szerencse, hogy a gyerekek gyorsan tanulnak olyasvalakitöl, akit szeretnek :)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése