TÍZ ÉVE KÜLFÖLDÖN - NYELV

Emlékszem az érzésre az elsö napokban, hogyan szorult görcsbe a gyomrom, ha arra gondoltam, mi minden áll még elöttünk. Azt megértettem, hogy elöször a nyelvet kell megtanulnunk valamelyest, ha boldogulni szeretnénk. Nemcsak nekem, mindannyiunknak: az öt évestöl a harminchárom évesig. Hamar kiderült számunkra, hogy ezt a harcot mindenkinek saját magának kell megvívnia és hogy nincsenek egérutak.

Mindenki azt mondja, hogy minél kisebb egy gyerek, annál könnyebben tanulja meg a nyelvet. Én is ezt hittem mindaddig, amíg nem tapasztaltam valami teljesen mást.

A tizenkét éves nagylányunk viharos gyorsasággal szedte fel magára a svédet, mintha valamiféle közös tudatalattiból kapkodná ki a szavakat. A többieknek jó pár évbe beletelt, amíg valamelyest kiigazodtak a nyelvben és elfogadható szintü dolgozatokat adtak be az iskolában. Járed egészen gyorsan tanult, de a fiatalabbak nem boldogultak olyan könnyedén. Gina mind a mai napig úgy érzi, angolul sokkal könnyebben ki tudja fejezni magát, mint svédül. Csupi a kezdeti totális elzárkózása után, mára utolérte "bennszülött" kortársait. Keve pedig magyar szón nött fel és bár már hét éves, alig beszél svédül valamennyit. Annak ellenére, hogy kis korában olvastam neki svédül és hetente egy svéd zenecsoportba is eljártunk, ahol megtanultuk az ismertebb gyerekdalokat.

A nyelvtanuláshoz is, mint bármilyen más tudás megszerzéséhez rengeteg összetevö szükségeltetik. Elöször is ott az egyéniséged, aztán a hozzáállásod, a lelkiállapotod, a motivációd, vagy annak hiánya, a környezet, a tanár személye, az érdeklödésed, a képességeid, a korábbi tapasztalataid és még sorolhatnám. Keve hiába járt óvodába itt, szerencsétlenségünkre minden második-harmadik hónapban új óvónöt kapott és soha nem tudott kialakítani egy érzelmi kötödést a nyelvvel, ami neki például kell ahhoz, hogy el akarja sajátítani. Attila és én is ugyanígy müködünk.

A svéd nyelv egyébként a germán nyelvcsaládba tartozik. Sok szempontból rém egyszerü nyelvtani felépítéssel. A svédekbe nem verik bele az iskolában a nyelvtant, mint ahogy ezt velünk teszik Magyarországon. A külföldi filmeket nem szinkronizálják, hanem feliratozzák. Ebböl aztán az következik, hogy az átlag svéd, még ha azt is állítja, hogy nagyon rossz angolból, képes válaszolni az angolul feltett kérdésedre. Igen, még az idösebbek is. Az hogy nem rágják át velük a nyelvtant az iskolában, mert azt vallják, hogy az ember használat közben és könyvek olvasásán keresztül automatikusan megtanulja a nyelvtant is, azt eredményezi, hogy a mindennapi életben hibásan beszélnek. Hallottam, amint azt állítják, hogy a bevándorlók nyelvtanilag sokszor helyesebben beszélik a svédet, mint ök maguk, de ezen nem akadnak fenn és nem is nagyon akarnak változtatni rajta.

Ha megtanulsz svédül, nyersz vele egy másik nyelvet is, a norvégot. Persze, nekik is van egy csomó saját szavuk (amik sokkal jópofábbak), de úgy nagy összességében jól megértik egymást. A norvégok állítólag sok svéd tv-csatornát néznek és a fülük rá van állva a svédre. Különösen az egészségügyben járnak át svédek dolgozni Norvégiába, mert sokkal jobb a fizetés.
A dán nyelvvel való közeli rokonság is könnyen felfedezhetö, de a beszélt nyelvet megérteni már sokkal nehezebb.

Túristaként gondot okozhat a boltokban a különféle hazai termékek megvásárlása. Ha azt hitted, hogy minden áru automatikusan tartalmaz német, vagy angol nyelvü feliratot, hát tévedtél. Amiben biztos lehetsz az az, hogy svédül, norvégul (esetleg dánul) és finnül megtalálod a tejet a pultban. Egyébként pedig szinte biztos, hogy kefírrel, vagy íróval fogsz hazamenni. Ezt a tanulópénzt sokan megfizetik...


Egy nyelvet megtanulni az olyan, mint bejárni és felfedezni egy erdöt, vagy egy várost, ahol azelött még soha nem jártál. Amíg nem bukkansz bele a csobogó patakba az erdö túloldalán, addig nem tudod, hogy lehet-e halat fogni az erdöben? Emlékszem, hogyan próbáltam megnyugtatni magam azzal, hogy csak az a kicsi tudás van a svédek fejében is, mint amit már én elsajátítottam. Tudtam, hogy ez minden bizonnyal nem igaz, de szerettem volna azt hinni. Kifejezetten nyomasztott arra gondolni, hogy ök legalább annyit tudnak svédül, mint én magyarul.

Valamilyen szinten ez még most is frusztrál. Nekem a nyelv a mindenem. A tökéletesre tervezhetö kapcsolatom a külvilággal. A szavak nemcsak jelentéssel bírnak, hanem hangulattal is. Nem csak a hangulatkeltö szavak tudnak hangulatot teremteni, hanem MINDEN SZÓ. Ezt érezni és kihasználni tudni egyfajta müvészet. Na pont ez frusztrál svédböl! A szavaknak épp´hogy a jelentését tudom és csak nagyon kis hányaduknak sejtem a hangulatát.

Kellemes meglepetés, amikor az ember találkozik egy magyar összetett szó tükörfordításával a svédben. Szerintem persze nem kell ebböl messzemenö következtetéseket levonnunk és azt hinnünk, hogy az ´56-os magyarok tettek ilyen mély benyomást az itteni nyelvi kultúrára. Sokkal valószínübb a német nyelv hatása mindkét nyelvre. Hasonlóképpen, amikor egy-egy kifejezés (pl hogy valaminek lába kelt) felfedezhetö itt is, különleges örömmel tölt el. (Épp olvasom a Wikipédián, hogy a varégok - vagyis a svéd vikingek - kereskedelmi tevékenységet folytattak az etelközi magyarokkal a 9. században; szóval bármi megeshet.)

Visszatérve Kevére és arra, hogy miért nem beszél elejétöl fogva két nyelven:

Nem véletlenül hívják az elsö nyelvet ANYAnyelvnek. Ez az a nyelv, amihez az érzelmek a legerösebben és legmélyebb szinteken kötödnek. Elhatároztam, hogy Kevével születésétöl fogva svédül fogok beszélni, hogy ne kelljen átélnie azt, amit a többi gyermekemnek. De amikor ott tartottam azt az ártatlan kisembert a karjaimban és azt akartam neki mondani: "szeretlek", nem jött ki másképpen, csak magyarul. MINDEN MÁS NYELV HAZUGSÁGNAK ÉRZÖDÖTT. Csak három éve éltünk itt, amikor megszületett és nekem semmilyen érzelmi kötödésem nem volt ehhez a nyelvhez. Nem, hát! Hiszen Attila is magyar.

Az, hogy nem anyanyelvi mélységben beszélsz egy nyelvet, azért elönyökkel is jár. Ha például nagyon riktán van egy beteg, aki tombol és böszen káromkodva elküld melegebb éghajlatra, nem vág az elevenedbe. Még ha érted is, mit mond, nem bánt meg olyan szinten, mint esetleg magyarul tette volna. Egy másik elöny, hogy a magyar leíró képeimet minden szégyenkezés nélkül igyekszem megjeleníteni a svéd szövegeimben és ettöl állítólag kapnak egyfajta autentikusságot. Vegyük úgy, hogy ez is elöny.

Tíz év elmúltával viszont más is megváltozott. Soha nem hittem, hogy valaha mi is svédül fogunk beszélgetni itthon, de ez az idö is szépen lassan és észrevétlenül belopakodott a hétköznapokba és már nem is tudom, mikor. A távolságot még mindig érzem, ez a nyelv nem az anyanyelvem, de nem okoz gondot a spontán társalgás rajta. Söt! Bizonyos tekintetben sokkal egyszerübb ezt használni. Ha nem figyelek oda, még az imáimban is. Az elején még óriási energiákat igényelt, hogy felvegyem a ritmust a munkahelyemen, szellemileg folyton le voltam fáradva. Ha éjszakás voltam, hajnal 4 felé megesett, hogy magyarul válaszoltam a kollégámnak :)

A napnak csak 24 órája van. Attól függöen, hogy ezt az idöt hogyan osztod fel az alvás, evés és a nyelvek között, fog az egyik jobban, vagy kevésbé fejlödni. Egy nyelvtudásnak különbözö szintjei vannak. Azért mert beszéled a hétköznapi nyelvet, nem biztos, hogy ismersz egy szaknyelvet, vagy hogy otthonosan mozogsz-e a szépirodalmi nyelvben? Keve otthonosan mozog a magyarban, nagy a szókincse és választékosan tud beszélni, de ha felolvasok neki a Magyar Népmesékböl, nagyon lefárasztja az a sok régies kifejezés. Legtöbbször nincs is türelme kivárni a végét, folyton elkalandozik. Ez persze nem tántorít el attól, hogy megismertessem vele az összes régi magyar mesefilmet, amit csak ismerünk. Spongya Bob mellett Gombóc Artúrról, vagy a Kockásfülü Nyúlról is lehet vele beszélgetni.

Itthon Attila a magyar nyelvi felelös. Nem egyszer ránk szól, hogy legyünk szívesek az anyanyelvünket használni. Szerencse, hogy ö legalább mindig gondol rá.



(Elnézést kérek a rövid ékezetekért és az esetleges kisebb elírásokért. Volt magyar nyelv- és irodalomtanáraimtól pedig különösen :)